Tündérnek.
A te kis asztalkádra szántam,
Édesem, ezt a könyvemet;
Minden lapján egy vallomás van,
A szivem tárják föl neked :
A miről álmodott a gyermek,
Ifjúkori tűnő szerelmek,
Sok, sok naiv őszinteség,
Es közte gyenge rím elég.
Aztán a hajnal hasadása:
Az érted égő szerelem,
Mely minden más érzést kizárva.
Korlátlan úr lelt szivemen,
És régi lényem átcserélte, —
Végül szerelmedért az égbe
Forró imádság ajkamon...
Im, ez a rövid tartalom.
Kempelen Farkas (Mezarthin) 1734 -1804
Für eine Fee.
Ich meinte für deinen kleinen Tischlein
mein Süsser, dieses Buch von mir;
jede Seite soll ein Zeugnis sein,
mein Herz offenbare drin dir:
Wovon das Kind damals geträumt hat,
von dem jugendlichen Unikat,
sehr viele naive Ehrlichkeit,
wozu ein schwacher Reim auch reicht.
Und dann ist die Morgendämmerung:
Ist die erste Liebe für dich,
für die fremden Gefühle noch jung.
Dich als Alleinherrscher verdriesst,
in mir ist ein grosses Gewimmel, –
doch für deine Liebe am Himmel
heisses Gebet an die Lippen.
‘d bei dem Inhalt gibst nicht zu kippen.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni