H.Gábor Erzsébet
Karanténlét
Tavaszi szellő lengedez,
tárva az ablak, fáj a lét,
rabságom kínja megsebez,
szívemet bánat rágja szét.
Karanténlánc mi fogva tart,
koronás, ordas vírusok
okozzák kinn a zűrzavart -
fogolyként élni nem tudok!
Egyetlen mentsvár van talán -
képzetem szárnya messze visz,
apám kiszolgált asztalán
papír is van, meg penna is.
Gyűlnek az áldott verssorok,
korlátok, gátak, nincsenek,
s a Napból lángos fényt lopok!
Reményt a léthez, így csenek.
2021.03.14.