Az utólsó ajtónyitás
Írta: marica Dátum: Július 03 2007 05:34:11

---

Csendben,
méltósággal
nyílik utoljára
az ajtó.

---

Teljes hír

---

Csendben,
méltósággal
nyílik utoljára
az ajtó.A végs?
búcsú, soha
nem csikordul
Csak ünnepélyes,
ég? gyertyafényben elénk tárul.
A tér besz?kül, a múlt kitágul,
csak néhány perc, s mint
gyertyáról a viasz, aláhull.

Az élet már porcelán ruhába öltözött test,
Rajta t?fátyol mögül egy régi mosolygós est
Fénye felett, ruhájához ill? porcelán kalapja,
Virágok selymébe vegyül az elmúlás illata.

S bevonul fekete gyászruhás léptek
Közt sok fájó itt maradt lélek.
Kínzó ereje van a zenének
Szívbe markolnak a
hangok, szinte tépnek.

'A szeretet mindenre kész,
Én tudom hiába mész
Itt maradsz örökre!'

S mindenkinek hull a könnye,
Arcról gördül fehér zsebkend?be,
És nem borulunk egymás nyakába,
Nem hull fájdalmunk a másik vállára,

Mindenkinek magában
sírnak a hosszú évek.
Istenem! Kih?lt az
összetartó fészek.
Sólyom szárnyak!
A meleget vele vittétek.
'Szállj-szállj sólyom szárnyán!'
hangzik az ének.

Egy utolsó séta a susogó fák alatt,
A gyászmenet méltósággal halad
A végs? kegyhelyre, hol örökre
K?táblába vésve egy
Édesanya emléke.

És nem borultunk egymás nyakába,
Nem hull bánatunk a másik vállára,
Mindenkinek magában sírnak a hosszú évek.
Istenem! Kih?lt az összetartó fészek.

A sajgó életbe mindenki rohant,
És magára maradt a néma hant
Mit körbefon a rengeteg él? virág
S ontotta utánunk az elmúlás illatát