Beléptem a tanösvény kapuján,
ballagtam az ébredő tavasz után.
Sziklagyepes réten haladt utam,
mellettem kis méhész gyurgyalag suhant.
Tavaszi hérics tárta szirmait,
elém tárta féltve őrzött titkait.
Nehéz, kacskaringós lejtő alján
levedlett bőr, sőt agancs, hevert kajlán.
Lágyan lejtett a pusztai meténg,
amikor egy sikló sikamlott elém.
Kicsit meglepődtem, tudtam nem bánt,
vigyázva léptem át egy lelenc membránt.
A barlangban élt egy ősi medve,
aki versenyre kélt az ősemberrel.
Fundoklia előtt térdelt a völgy,
kuvik ásítozott, büszkén állt a tölgy.
Bimbózott a len, s turbánliliom,
számolgattam őket az ujjaimon.
Festői volt a lejtő, s a szurdok,
üregek fölött most a szellő suttog.