Harminc ezüst lenne hát bérem?
Ha így alakult, mégsem kérem,
Nem hígítom levessé vérem,
Nem adom el már emberségem,
Melengettem kígyót keblemen,
S mint kígyó melegedtem mellen,
Megmartam volna ki belém mart,
Hogy a harag nyújtson óvó kart,
Ám szemet szemért nem adhat vak,
Süketek némákat nem hallanak,
Nyomorékká nem csak a test tehet,
Egy bűn ezer érdemet elvehet,
Defektes lelkű zsarnokok között,
Magadat röghöz te se kötözd,
Tetteid ott lihegnek nyomodban,
S beléd rúgnak majd, magányodban.