Gárdonyi Géza: A Margit-szigeten / Auf der Margarete Insel
Írta: Toni Dátum: Július 23 2021 10:41:16
M
Sétáltam árván, búsan, egymagam
És néztem a rózsák hogy lengenek,
Virág virághoz hajlik, hajladoz,
Es érintkeznek a virágfejek.
Teljes hír
A Margit-szigeten.
Sétáltam árván, búsan, egymagam
És néztem a rózsák hogy lengenek,
Virág virághoz hajlik, hajladoz,
Es érintkeznek a virágfejek.
S a mint beszélnek, leheletüket
Mindenfelé érzem a szigeten;
S mintha azt súgnák-susognák nekem:
Oh édes élet! boldog szerelem!
Egy kékruhás, kenderhaju leány
Jött a mamával a vén fák alatt,
Sárga czipő volt formás lábain,
S én sohsem láttam karcsúbb derekat;
Két csillag kéklett arczának havában,
A mama pulykásán jött s szigorún.
A kavics zörrent. Én csak álldogáltam,
Egymásra néztünk mélán, szomorún.
Gárdonyi Géza 1863 – 1922
Auf der Margarete Insel.
Bin verwaist spaziert, traurig und allein
und ich sah zu, wie die Rosen schwingen,
Blume neigte sich zu Blume, ganz geheim,
wie die Blütenköpfe zusammen ringen.
Während sie sprechen mit ihren Düften
fühle es überall auf der Insel;
und als würden sie mir leise flüstern:
oh süsses Leben! Glücklich mit Liebsten!
Ein Hanf haarige Mädchen mit blauem Kleid
sie kam mit der Mutter unter die Bäume,
sie hatte gelbe Schuhe, an dem schönen Bein,
hab noch nie gesehen schmälere Taille;
zwei blaue Sterne im schneeweisse Gesicht,
die Mutter kam mit Truthähnen strenge.
Der Kieselstein rasselte. Doch ich stand still,
wir sahen uns an, mit traurigem Geste.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni