Tavaszi rózsatőhöz
Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás.
Lehullott rólad minden kis levél,
Minden szirom, virág; -
Sírás nélkül nem nézhettem reád...
Olyan szomorú volt a búcsuzás!
És íme most, hogy itt a kikelet,
Illatos rüggyel telve ágaid
Bimbód is új fakad,
Felveszed újra dísz-palástodat
És úgy igézed vágyó szívemet.
Oh, köszönöm neked!
Jöhet ezután százszor is az ősz,
Az én szememnek nem hull már a könnye:
Tavaszi rózsa, megtanultam tőled,
Hogy nem búcsuzunk senkitől
És semmitől és sohasem örökre!
1924. április. 25.
Dsida Jenő 1907 - 1938
Zu Frühlingsrosenbusch
Was warst du im Herbst? Voller Zerstörung.
Jedes Blatt ist heruntergefallen,
all’ Blüten, all’ Blätter; –
ohne zu weinen, kann ich mich nicht retten,
der Abschied war schwer wie die Beschwörung!
Und siehe jetzt, wo der Frühling ist da,
deine Zweige sind ganz voll mit Knospen,
die Schösslinge sind neu,
du bist deinen Zierumhang wieder treu
und so verzauberst auch so mein Herz ja.
Oh, ich danke es dir!
Jetzt kann der Herbst auch hundertmal kommen,
ich habe keine Tränen mehr in den Augen:
Frühlingsrose, ich habe von dir gelernt,
dass wir uns nie verabschieden sollen
von nichts und von niemals auf die Dauer!
25 April 1924
Fordította: Mucsi Antal-Tóni