H.Gábor Erzsébet
Akár a buborék
Szavaid ringató dallama
mennyekbe repített egykoron,
akár egy szerető jó anya
nyugalmat teremtő halk szava –
kétkedni azt hittem nincs okom.
Tüzeket gyújtott a két szemed,
szenvedély lángjában égtem el –
meg kellett volna védened!
Kifosztott, megcsalt a képzelet,
te csak a mesédben létezel.
Akár a buborék, szép szavad
elpukkadt – többé már nem zenélt.
Valami bennem is megszakadt,
szívemben azóta nem fakad
szerelem - vajúdva elvetélt.