Ó, holnap nélküli élet!
Minden betűben az árulás leselkedik.
Mintha a szerelem mellettünk elmúlna,
Számomra más csillagok fognak ragyogni itt.
Elmegyek anélkül, hogy látnának.
És nem ismernek fel, amikor látnak.
De újra eljön az éj, mint egy néma feledékenység
És megcsókolom nedves vállaidat.
Soha nem voltam kedves neked.
A kínzásoknak nincs vége.
És mint egy megtévesztett túsz
Szerelmemet gyűlölet tölti meg.
A testvérem vagy néha. Dühösen hallgatsz.
De ha egymásba nézünk,
Esküszöm neked mindarra, ami a legszentebb:
Az Oroszlánok mélyek és magasak.