A szavak, olykor semmit nem érnek,
tovaszállnak, mint a gyenge szél,
szívből, tiszta szeretet, tett, ők élnek,
velünk van, elkísérik az embert míg él.
Szavak kimondva valós tett nélkül,
árva kis levél, folyóvízén hánykódó,
valahol partot ér, elrohad, leépül,
elme, s szív polcain, nem lerakódó.
Hogyne, a szavak kellenek bizony,
csak ne csússzon hamiskás nyálon,
az igaz szó, ha fáj is, nem iszony,
csak épp táncolni nem tudó a bálon.