Vitorlázni mertem a nyílt tengeren, ezentúl
a csillagok az én vezetőim és utam a hullámok,
gondolatom a felebarátaimhoz repül,
a parton üllőknek, de válaszok tőlük már nem kapok.
Ó, hány éve is van annak,
amikor az a bizonyos hulló csillag elsodródott
és volt nekem is egy szerető anyám?
Nincs semmim, sem iránytűm, sem kormányom:
Mi van előttem?
Mi maradt hátra? ...
Ez egy víz-mező, csillagok zenéje
és egy tengerész,
akit elkínzott a száguldásnak ereje.
Attól félek?
Miért mertem a tengerre
A hitnek rongyával
az árbochoz kötve
hallghatni egy dalt, ami nem tengerként széles.
… Az idő hullámai mennek, jönnek
és nem fulladok meg, nem fulladok meg ...
mert a szirének dala nem éri szivét az evezősnek.