Meglátod -e búbánatot a mosolyomban,
gondolatom a mélyebb hallgatásomban?
Mosolygok, hogy ne lássa bárki a bánatom,
hallgatok, bárkinek ki ne mondjam gondolatom.
Meglátod -e szeretetet mérgemben írt könyvemen,
ölelni óhajtó karom lélekre hulló könnyemen?
Lélekre írt könyvem nem mutatom senki másnak,
szeretve ölelő karok, szét, nem akárkinek tárnak.
Meglátod -e derűs arcomból, magányosság érkezik,
csillogó szememben, lelkem, szeretet nélkül éhezik?
Felhőtlen az arcom, csak álca, bánatos magány üldözi,
csillog ugyan szemem, ám szeretet hiányát tükrözi.
Senki nem veszi észre, hogy könnyem befelé hulló,
senki nem veszi észre, beteg vagyok, nem múló,
senki nem veszi észre, hogy lélekbánatos vagyok,
azt mindenki észreveszi, ha valami jó tettet elhagyok.