A vihar úgy csapott le, oly hirtelen,
Mint a villám a beborult fellegen.
Beborította a sötét eget,
Mennydörögtek az égi elemek.
Kavarogtak a szürke fellegek,
Csak záporoztak az esőcseppek.
Elmosták, mi útjukba keveredett,
Megtisztították, amit csak lehetett.
Aztán amilyen gyorsan jött,
Olyan sebesen távozott,
Váratlanul még a nap is kisütött,
Öntötték sugarai a jó időt.
Újra beragyogta a nemrég sötét eget,
Még a szelíd bárányfelhő is ránevetett.
Így tehát, amíg világ a világ,
Meglesz ez az egymásutániság.
Így versenyez egymással vihar s a nap,
Hol az egyik, hol a másik kopogtat.
Örökkön óta ez a világ rendje,
Mi is csak átutazók vagyunk benne.
2021. április VErika