Átsuhantam szellő szárnyán,
pikk- pakk, mint a gondolat.
Itthon hagytam zsákba tömve,
minden egyes gondomat. -
Édenben, hol az álmaim
szabadon szárnyra kéltek,
fecskék vígan vitorláztak,
virult a szív s a lélek.
Csalogattak üde pálmák,
végtelen selymes tenger.
Leanderek kacérkodtak,
s égig értek a hegyek.
Idő suhant szellő szárnyán,
pikk- pakk, mint a gondolat.
Otthon gond várt zsákba tömve,
ropogtatta csontomat.