A végtelen Idő hatalmas palota,
az átalakuló véges lélek lakja.
Van rengeteg szoba,
mindnek van kapuja.
Amikor születünk, belépünk egy kapun.
Lakásunk az Élet,
amikor meghalunk, kilépünk a kapun,
létünk semmivé lesz.
Iránytű az idő,
utat mutat nekünk,
nehogy eltévedjünk.
Szakaszokra osztjuk: múlt, jelen és jövő,
emlékezéshez e tagolás kitűnő.
A Jelen pillanat,
múlttá válik folyton, mert az idő „halad”,
ha életünk marad, jövő felé szalad
ismeretlen térben, kétséges jövőben,
minden nap rövidebb,
életünk menőben.
A bizonytalanság félelmet kelt bennünk,
a halál közelít: el kéne felednünk.