Beérett a kalász, delel a Nap,
őröl a malom és pereg a mag.
Vidám zene zeng, míg tücsök dalol,
az izzadt embert is jókedv karol.
Duzzad a magtár, lám, lesz új kenyér,
megszeli majd azt a kérges tenyér.
Éles a tarló, pihen a kasza,
nem feni nyelvét, nincs ok panaszra.
Kezdődik a tánc, peng a citerás,
lenyűgöző a virágkarnevál.
Nép büszkén indul, rajtol a menet,
a magyar most minden bút elfeled.
Tündöklik a fény, az ég se borult,
felé boldogság s szenvedély tolult.
Nézd, már tűzijáték gyúlt az égen,
pulzál, lüktet, majd búcsúzik szépen.