Egy esti szél
forrón csókolja az eget napnyugtakor
és a vérpiros rúzsok árnyalatai kitevődnek az arcra.
Fűben heverészve, fogaimmal fűszálakat szaggatok
és a tavaszi hajtások rügyeire gondolok, halkan dudorászva.
Azt mondom magamban:
"A keserű rügyekből nehéz nedűcsészék nyílnak"
és melegen az alapból megborzongtam
a fiatal szenvedélyeim keserűségétől és akkor felkiáltottam:
Jaj! Vétkes én vagyok!