Az óceánokon túl,
égbe nyújtózó hegyek tövében
tavasz-város állt középen.
Lakói élő virágok,
szirmokkal ékes madarak,
daloló bogarak.
Felhőtlen nap ragyogott felettük,
csacsogó patakok
öntözték területüket,
itatták gyökereiket.
Langyos szélben táncoltak virágok,
színes madártollak szirmok,
repkedtek körülöttük.
Vidám bogarak nevettek,
egymással soha nem veszekedtek.
Tavaszváros a boldogság völgye,
marad mindörökre,
ha ember nemjut el ide.