Szeretettel a karjában…ez tiszta virágcsokor,
Nevetve az időnek küszöbén megjelölték határomat
És vártam a járók között a legszegényebbet
Hogy útjában szétszórjam a nevetésemet és ajándékomat.
Szeretettel a karjában... egyre nehezebb,
Ki akartam menni a világba az üres és néma úton,
De féltem a kövektől, a tövistől, felhőtől, csillagoktól
És maradtam az idő küszöbén és senki sem haladt el…
Most az idő küszöbén a kapunak dőltem,
Szeretettel a karjában... füstös virágcsokrok
És a halott szerelmet a kemény és gonosz porába vetem,
Hogy a lévő idegenek tapossák az úton .