Választási paródia
( Egy firkász naplójábol )
Valamikor réges,régen,még a
Boldog firkászok idejében,
Volt egy szélütött merengő.
Ki azt gondolta ő a teremtő,
Összeírt százféle marhaságot,
Nem volt se elejük,se végük,
Nem,hogy még értelmük.
Végül megbánt mindent, beismerte,
Hogy sok hülyeség amiket
Összehozott egy sufniban íródott !
Annyira ügyeskedett,hogy nagy
Okosoknak sok zagyvaság
Tetszett,mert amit senki nem ért meg,
A jó beszédek közé mehet.
Bekerült az ország házában ő lett
A politikusok beszéd szerkesztője
A sok idióta mind őtet kedvelte.
Mert amit ő írt azt a kutya se vette be,
A nép bologatott rá,híztak a tagok
Ilyen emberünk már régen volt,
Egyre nagyobb lett a renoméjuk.
Egyszercsak mindenki kérdezte
Ki ez az ember,kinek a nagy orrán
kívül semmije nincsen.
Aztán így ment egyik évröl a másikra
És a nagy orrúak egyre többen lettek,
észre se vette senki többséget .
Kik mosolyukkal mindent elintéztek.
Kik mindenre közösen szavaztak
És a kis gojok mindíg alul maradtak,
Mire rájöttek,váltóztatni nem tudtak.
A következő választásokon már
Olyan mindegy kire szavazol a
Két sírgödör közül az egyike belebukol,
Többre már nem számíthattok és
Ennek a firkásznak is megbocsájtotok !
Ágoston Tibor