Névnap.
Egy faluban ma, messze nyugatra,
Egy öreg asszony a névnapját tartja.
A nevenapját szépen megtartja:
Levelet kapott, azt olvasgatja.
Olvassa egyszer, olvassa százszor-,
Könyezík egyszer, mosolyog másszor.
. . . Hol kiteríti, hol összehajtja,
S szerető gonddal megsimogatja.
Meg-megsimogatja, könnyű helyt tartja,
Hogy mikor nem látják megcsókolhassa!
Megcsókolhassa d levél irását,
A levél végén a nevem vonását . . .
— Mert édes anyám, az, aki ilyképpen
A nevenapját ünnepeli szépen!!
Szabolcska Mihály 1861 - 1930
Namenstag.
Heute in einem Dorf weit im Westen,
eine alte Frau tut den Tag festen.
Sie hält ihrem Namenstag immer fest:
Sie hat ein Brief bekommen, ’d das liest Sie jetzt.
Einmal gelesen, zigmal gelesen,
die Tränen fliessen ’d lächelt verlegen.
Mal ausgebreitet, mal wieder faltet,
so gestreichelt und wieder entfaltet.
Sie streichelt es, ‘d immer wieder ansieht,
sie will es küssen, wenn es keine sieht!
‘d küsst sie immer gewisse Buchstaben,
vor allem diese von meinen Namen.
Die ist meine Mutter, diejenige ist
an ihrem Namenstag, wo mich so vermisst!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni