H.Gábor Erzsébet
Álmod tükrében
Lenyugszik lassan már a nap,
a tó vizében fény ragyog,
féltve átfonod vállamat,
álmod tükrében én vagyok.
Fülledt az éjjel, csend honol,
lélegzetedet hallgatom,
s ahogy a szíved ver, dobol.
Mosoly rezdül az ajkadon…
A hold boltíves rézhajó,
ezer csillagot gyújt az ég,
csibét dajkál a tyúkanyó,
fészkük bársonya tintakék.
Béke van bennem. Ring a tó.
Lassan az álom elrabol,
eltűnik minden látható,
könnyűvé válok, mint a toll,
s ott fenn a fényben rád lelek!
Ajkadon még a szép mosoly,
bőrünkre csillagpor pereg,
fátyla az éjnek ránk omol.
Karodban mindig jó nekem…
Áldva a bűvös éjszakát,
illatos égi réteken
álmunkat együtt éljük át.
2021.09.02.