Véget ér majd minden, mi kezdettel fogant,
Tudtam jól, tudtam, és az idő csak rohant,
Felkészülni mégis, arra ami így fáj,
Lehetetlen, s szívünkből minden jót kiváj,
Egy emlék, ó egy elménkbe font pillanat,
Millió másikkal csupán mi ránk maradt,
S eltűnik messze mind mi kézzel fogható,
Eltűnik minden, mi ennyire halandó,
Maradt volna perc, de elrabolták mindet,
Kellett volna még ami jelenthet minket,
Maradt volna világ mi elbírja lelked,
Kellett volna még az a sok jó belőled,
Minden hang kiált, mi a fejemben dalolt,
Minden szó üvölt, mi egykor kedvesen szólt,
Eltörött mindaz ami régen belém forrt,
Arcomon a mosoly tán már örökké zord,
Hiába tudom azt, hogy minden véget ér,
Elfogadni nem megy, túl keserű babér,
Egy egész élet bére, hogy lehet halál?,
Miért van, hogy az idő mindent megtalál?,
Választ én nem várok, most épp csak hallgatok,
Nem hallom a hangod, s majd megbolondulok,
Pontosan tudom, hogy sosem fordulnál el,
Mégis te vagy az, aki már sosem felel.