Ősz az avarban.....
Virágok nyíltak amerre jártam,
daloltam ifjú boldogságomban.
Nem törődtem,hogy világ kerek,
nekem lapos volt,néha meredek.
Mindenkit boldognak láttam,
mert nagyon boldog voltam én,
Egy lányt szetettem kinek szive enyém,
barangoltam boldogság mezején.
Évek teltek el azóta, hosszú évek,
utam visszavitt a régi avarban
Hol valamikor szivedet egyémnek tudtam
most már tudom, milyen naív voltam.
Azóta tudom,hogy világ kerek,
nem mindenkinek jut,őszinte szeretet.
Kerestem valamit az avarban,
amit szél elsodort,messze távolba.
Ágoston TIbor