Érte még sír a perc
Írta: csak-fater Dátum: Szeptember 16 2021 14:26:11
Gy.
Volt idő, mikor semmitől sem féltem, bátor voltam,
volt idő, mikor szemtelenül nagy álmaim toltam,
s most, igen, most szeretetem áll a semmi szélén,
óvatos lettem, ám életem, táncot jár egy penge élén.
Teljes hír
Az utcákat céltalanul jártam egymagamban,
némán ballagtam, elveszve gondolatomban,
egy öreg koldus az utcán a kezemhez ért,
valamit akart, reszkető kezével valamit kért.
Láttam fájdalmát szomorú, szürkés szemében,
csalódottan kotorászott kopott kabátja zsebében,
zavarba jöttem, s csak álltam, hogy nézzem,
mutattam a zsebem, nem volt semmi pénzem.
Néztem szomorú arcát, csalódott könnyes szemét,
leguggoltam, megfogtam reszketeg, öreg kezét,
simogattam, így szóltam- bácsi kérem, én is ide jutok,
mára már szívemben, én is egy koldus vagyok-.
Volt idő, mikor semmitől sem féltem, bátor voltam,
volt idő, mikor szemtelenül nagy álmaim toltam,
s most, igen, most szeretetem áll a semmi szélén,
óvatos lettem, ám életem, táncot jár egy penge élén.
Érte még sír az a perc, melyben ölelt szeretve,
érte még sír a perc, mikor hozzám szólt nevetve,
szívnek egy dallam, egy kottába írt vallomás,
mit zongorán lejátszva, nem érthet senki más.