Az est meleg kenyeréből
szeleteltem vacsorám,
bort kortyolt hozzá az álmom,
fűágyas őszi éjszakán.
Dübörgő zajjal keltett a hajnal,
gondokkal, bajjal.
Indult a lábam munka után.
Fejbe vágott a valóság:
kevés reményem a hit,
találok valahol valamit.
Otthonra vágytam, családra,
kenyérre, borra, ágyra,
valódi valóságra.
Estére hajlékom lett,
vacsorám, társam
valósággá vált álmom.