Aztán egyre gyakrabban láttuk egymást.
Én az óra szélén ültem,
Te a másiknak a szélén,
Mint két füles edény és figyeltünk...
Csak a szavak repültek közöttünk,
Előre, hátra.
Forgásuk majdnem látható volt
És egyszeriből letérdeltem
Könyökömet a földbe szúrtam
Csak azért, hogy a fűnek ferdeségét megfigyeljem
A leeső szavaknak súlyától,
Amint egy rohanó oroszlánnak lábaitól.
A szavak pörögtek, forogtak közöttünk, előre és hátra
És minél jobban szerettelek, annyival
Ismétlődött egy majdnem látható forgószélben
Az anyagnak összetétele elölről… kezdetektől.