Lampérth Géza: Torinóban / In Turin Torinóban
Írta: Toni Dátum: Október 01 2021 07:59:28
M

A falban márványtábla van.
írását betűzgettem —
S ott termett csöndben, zajtalan
Egy vén koldus mellettem.
Teljes hír


***
Torinóban, egy ház előtt,
Az Ezrek utcájában —
Egy szép vasárnap délelőtt
Elmélázva megálltam
***
A falban márványtábla van.
írását betűzgettem —
S ott termett csöndben, zajtalan
Egy vén koldus mellettem.
***
Azt sem hallám: a köveken
A mankója hogy koppant.
Azért tán, mert egy nagy neven
Szivem épp akkor dobbant.. .
***
Az öreg már szóba kapott,
Már mondta magyarázva:
Kormányzó úr itt lakott,
Ez Kossuth Lajos háza !
***
Szent volt talán .. . mig itt vala,
Zarándokok keresték.
És elvitték, hogy meghala
Processzióba' testét.
***
Igen — feleltem csöndesen
A neve ma is szentség.
És nem halt meg, lásd öregem,
Testét bár eltemették.
***
Az öreg keresztet vetett,
Kezét imára zárta
És különös beszédemet
Szint' áhítattal várta.
***
Ha itt strázsálsz, e ház előtt,
És idegenek jőnek,
Hirdesd nekik: — elköltözött,
De nem hal soha ő meg!
***
Túl Venézia tornyain
S vizén az Adriának:
Magyarhon sikján, ormain
Nap-nap után feltámad !
***
Dicső alakja testet ölt
Száz márványban és ércben
És él, mig magyar az a föld,
Kossuth egy nép szivében !
****
Írta: Lampérth Géza 1873 - 1934
***
***
In Turin
**
Vor einem Haus dort in Turin
an via dei Mille Strasse –
wusste selber nicht mehr wohin
blieb ich stehen an der Rampe.
***
Ein Marmorschild war an der Wand,
was drauf ist, wollt‘ ich lesen –
und auf einmal neben mir stand,
ein hutzeliges Wesen.
***
Gar nicht gehört: Auf den Steinen,
die klopfen von den Krücken,
grad lies einen grossen Namen, mein
Herz klopfte von Entzücken.
***
Der Alte hat angefangen,
überzeugend hat er gesagt,
Herr Gouverneur, wollte sagen,
Kossuth Lajos, wohnte hier lang.
***
Vielleicht war er ein heiliger,
Pilger haben ihn besucht,
und den Leichnam als Adliger
mitgenommen in Festzug.
***
Ja, - habe ich leise gesagt,
sein Name ist noch heilig.
Er ist nicht gestorben, obgleich
sein Leichnam ist, beerdigt.
***
Der Alte hat sich bekreuzigt,
und fängt an jetzt zu beten,
die Sprache hat ihn vergeistigt
und mit Andacht erbeten.
***
Wenn du hier stehst, vor diesem Boden,
und Fremde kommen hierher,
sag denen: Er ist weggezogen,
doch, Sterben tut er nimmer.
***
Über die Türme Venetien,
über die Adriens wogen:
dort, wo das Land den Magyaren,
täglich tut er auferstehen.
***
Der glorreiche Ruhm wird leibhaftig,
in Hunderte Marmor und Stahl,
‘d lebt Kossuth immer und ewig
so lange Ungarn, Ungarn heisst.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni