Сергей Есенин:
ПУШКИНУ
Мечтая о могучем даре
Того, кто русской стал судьбой,
Стою я на Тверском бульваре,
Стою и говорю с собой.
Блондинистый, почти белесый,
В легендах ставший как туман,
О Александр! Ты был повеса,
Как я сегодня хулиган.
Но эти милые забавы
Не затемнили образ твой,
И в бронзе выкованной славы
Трясешь ты гордой головой.
А я стою, как пред причастьем,
И говорю в ответ тебе:
Я умер бы сейчас от счастья,
Сподобленный такой судьбе.
Но, обреченный на гоненье,
Еще я долго буду петь…
Чтоб и мое степное пенье
Сумело бронзой прозвенеть.
1924
______________________________
Szergej Jeszenyin:
PUSKINNAK
Bámulva zsenialitásod,
Bár orosz sors jutott neked,
A Tverszkij sugárúton állok,
És itt beszélgetek veled.
Szőkés hajad majdhogy fakó már,
Legendák köde így tanít.
Ó, Alekszandr! Te bohém voltál,
Én huligán vagyok ma itt.
Azok a kedves dőreségek
Nem árnyalták be képedet,
És bronzba öntött dicsőséget
Sugároz fenn büszkén fejed.
Úgy állok itt, mint áldozáskor,
S íme, a szívem válasza:
Meghalnék most a boldogságtól,
Ha sorsunk hasonlítana...
De üldözésre kárhoztatva
Sokáig énekelek még,
Hogy dalaim vidéki hangja
Tanulja el a bronz-zenét.
1924
* * * * *