Ki vagy te nekem,
hogy így beszõtted életem?
Mint egy ügyes pók,
észrevétlen fontál hálót,
szorosat és idõtállót.
Ki vagy te, tán király,
aki minden tettet megbírál?
Kiváltképp az enyémet,
uralod, parancsolod lényemet,
de így biztosítod létemet.
Minek a kérdés: ki vagy te?
Te vagy életem érteleme.
Nem mindig boldog e szerelem,
néha borús, néha kedvetlen,
de örök és feledhetetlen.