Ahogy sétáltam az erdőben,
a nyugalom a szívemre telepedett.
A fák őszi ruhát öltöttek,
az ásító avar fázón deresedett.
Bús dalt dúdolt a dalos madár,
a Nap és a szél még bújócskázott egyet.
Fűszeres illat, mint egy talár,
lelkem engesztelte és átölelt engem.
Szinte éreztem, hogy gyógyított,
a gond szétfoszlott, teher bennem meghasadt.
Új erőt adott, megszólított,
bennem a remény, mint a dagály megdagadt.