Rögtön nem érkezik az, mire már régóta vágyunk,
hisz mindenért meg kell dolgoznunk.
Elõször ki kell tépnünk puszta kézzel a szívet,
így nem érhet vártalan meglepetés bennünket.
Nem fájhat sem a múlt, s a jelen,
a jövõ pedig még gondolatba sem kerül.
Nincsenek érzések, nélkülük az ember semmisé válik,
a pokol tornácán himbálódzik.
Félõrültként kezelik, ellenben, legalább,
nincs szívbe hatoló fájdalma,
a magány kegyetlen sivársága sem várja.
Így élve, haláltól sem félve,
várja a végzetét a szerelem nélküliségét.