ПОД КРАСНЫМ ВЯЗОМ
КРЫЛЬЦО И ДВОР…
Под красным вязом крыльцо и двор,
Луна над крышей, как злат бугор.
На синих окнах накапан лик:
Бредет по туче седой Старик.
Он смуглой горстью меж тихих древ
Бросает звезды - озимый сев.
Взрастает нива, и зерна душ
Со звоном неба спадают в глушь.
Я помню время, оно, как звук,
Стучало клювом в древесный сук.
Я был во злаке, но костный ум
Уж верил в поле и водный шум.
В меже под елью, где облак-тын,
Мне снились реки златых долин.
И слышал дух мой про край холмов,
Где есть рожденье в посеве слов.
1917
_________________________________
TORNÁCOS UDVAR
RŐT SZIL ALATT…
Tornácos udvar rőt szil alatt,
Tetőn aranydomb: a hold matat.
Ablak kékjére egy arc csepeg:
Felhőről zagyvál az ősz Öreg.
Markából, fák közt csendes a rés,
Csillagokat hint – őszi vetés.
A róna sarjad, s lélekmagok
Hullnak a mélybe, az ég zajog.
Emlékszem, lármás volt az idő,
Fa görcsét verte csőrével ő.
Fű voltam még, ám csont-eszem itt
Már víz zajában, mezőben hitt.
Fenyőfa alján felhők sorát,
Folyót álmodtam, s völgy aranyát.
Lelkem e dombos tájról mesélt,
Hol szóvetésből születés kélt.
1917
* * * * *