Egyik péntek délután
házunk előtt az utcán
nem messze, a zebrán.
Közvetlen, a megállóban
ott álltam, magányosan
ahol vártam valakire
aki, színt visz az életembe.
Megérkezett az este
a buszon, settenkedve
az ellenőröktől, remegve.
Sötétségbe öltözve
lámpa fénnyel ékszerezve.
Megörültem neki, nagyon
Ő lesz?-kire nagyon vágyom?
A mai párom.
Elindultunk kézen fogva
bele a nagy éjszakába.
Egyszerre volt csendes
s, boldog, harsány móka.
Ám, akkor az óra
könyörtelen, nagy mutatója
elütötte az éjfélt!
Aki, csak a napfénytől félt.
Majd, tovább lépett előre
akár csak előtte.
Azzal mit sem törődve
a péntek, el lett törölve
ott feküdt kiterülve
szombat lett belőle...
Pécs, 2021