Illatodat a levegőben hagyod, acélos és nőies…
a felhevült szekérből,
ami a tűző nap alatt halad és
az agyagos, poros végtelenségen
kerekei szárazon kopognak, nyikorognak, zakatolnak.
Egy falusi eszköz,
született századból…
hőségtől égetett út,
ami téged is kedvesem megéget
és mindent tönkre tud tenni.
De nekem,
Úgy tűnsz, hogy igazi vagy:
heves zápor, törékeny felhő,
édes ókorom és motyogom:
akit várok...egy jövő századból való Nő.