Könnyedén a füst felemelkedik
A kéményekből, fel a mennyboltig.
Szürkületben, lassan dombnak oldalán a csorda
Megtölti kolompoknak hangjával az utat- ráesteledik-.
Szelíden a csendes, szentséges virágok
Megajándékozzák a levegőt illattal,
Még az éjjel szitálja hamvait-
Itt-ott a petróleumlámpától pár ablak világít.
Egy harang sír egy pillanatra, majd elhallgat ...
Az esthajnalcsillag fehér ragyogásában
Feljön és szent a béke falu világában.
Uralkodik minden test felett,
Noha a lélek kitárja szárnyait,
Hogy elvesszen a végtelenben.