Jókai gyászdal.
Versz rémes óra. itt a halál,
Meghalt a bölcs, a költő, a király,
Az éjnek barna szárnya ráterült,
Nagy álmodásba szenderült.
Isten veled, Isten veled!
Petőfi vár, Isten veled!
Sírba térsz magyarok ragyogó csillaga,
Még is élsz, ott is élsz, álmodol éjtszaka,
Álmodol minekünk
Évezres nemzetünk
Legdicsőbb álma te,
Nagy álmodónk.
Elrejtezett jós, uléma, nagy;
Ha jő, ha költ az óra, föl riadj,
Almod, látomásod elbeszéld,
Úgy őrizd Árpád nemzetét.
Isten veled, Isten veled!
Petőfi vár, Isten veled'.
Zempléni Árpád 1865 - 1919
Jókais Trauerlied.
Schlägt die schwerste Stunde. Hier ist der Tod,
der Dichter, der Weise, der König ist tot,
die dunklen Flügel der Nacht verbreitet sich
in einer Träumerei, schlummernd entwich.
Gott sei mit dir, Gott sei mit dir!
Petöfi wartet, Gott sei mit dir!
Du ziehst im Grab strahlende Stern des Ungaren,
du lebst auch dort, lebst mit deinen Träumereien,
für uns träumst du Sagen
auch nach tausend Jahren
ist dein glorreichster Traum
grosser Träumer.
Versteckte Wahrsager, Ulema, gross;
wenn kommt, dass, die Uhr weckt, wach auf Bloss,
erzähl uns dein Traum, deine Vision,
und behüte Árpáds Nation.
Gott sei mit dir, Gott sei mit dir!
Petöfi wartet, Gott sei mit dir.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni