A lant . . .
A lant, a költő szívverése
S az én szivem most nagybeteg.
Ha megzendülne, szenvedése
Rezgené át az éneket.
Hát mért költném fel más szivében
Mért köllsem fel a bánatot?
Mi nekem fáj, fáj másnak épen
Úgy mint nekem! . . Hát hallgatok.
Pálmay József 1863 -1928
Die Laute …
Die Laute, der Herzschlag des Dichters
und mein Herz sind jetzt sehr-sehr krank.
Wenn man hört’, die Töne des Leidens,
als wär’s vibrierende Gesang.
Warum soll ich im fremden Herzen,
warum soll ich das Leid wecken?
Was mir wehtut, tut ihm auch schmerzen
wie mir! - Nun hör auf zu necken.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni