Juliska balladája
Távolbol figyeltem a partot,hol egy
Szépséges,kis lány szomorkodott.
Közelebb mentem,hogy jobban
Menézzem őt,miért választotta ezt
A hajó kikötőt.csinos öltözete nem
Mindennnapi,virágos kalappal ünnepi.
Félve szóltam ne,hogy megijedjen :
- MI járatban van itt,kicsi szépségem ?-
" Lekéstem a hajót,mondta ő,holnap
Jön a következő,nem tudom mi legyen a teendő " ?-
- Ne búsúlj kis tündérem,segítek én neked,
Itt nem várhatod meg a következő menetet -
" Nem vagyok én a maga tündérkéje,
Vőlegényem van,ki vár engem epedve !
Ne gondolja,hogy talált valakit hirtelenébe,
Rendes nő vagyok a falum dicséretébe."
- Édes csillagom,ne gondolj rólam rosszat,
Tudok egy helyet,hol megvárhatod a hajódat.-
" Remélem az úr nem fog kihasználni engem,
Nem tudom mit gondoljak,maga egy városi ember."
-Bízd csak rám magadat,jó ember vagyok,
Szépséged belém ültetet százféle gondolatot.
- Mond, mi a neved,olyan lehet mint a szépséged ?-
"Juliskának hívnak a falubeliek "
- Az én nevem Pista,tetszel nekem Juliska.
Megmutatok egy pár szép helyet,amiért
Meglátod,megszeretsz majd emgemet.-
És Pista ment Juliskával,kinek tetszett a
Legény,ilyen jóképű embert nem látott még.
Karonfogva mentek ne,hogy eltévedjenek..
Már esteledett,mikor Pista mondta :- elviszlek
Az otthonomba,jobb lesz mint a szabadba.-
Juliska félelmében megölelte Pistát,mondván :
Félek,de bízok benned,tudom jó a lelkiismereted.
Juliska álmélkodott,még ilyen szép házat nem látott
Pista megkínálta őt mindenféle jókkal.
Legfőképpen csókjaival. Juliska pirulgatott de
Mindent elfogadott,karjai közt élvezett
Minden percet,szerelmet.Megvakította őt a
Szerelem,amit soha nem érzett eddig,
Boldogsága felért az egekig. A völegény
És a hajó várhat a végtelenségig....
Ágoston Tibor