Isteni szakácsnőnk
Egy dundi szlovák asszony,
Akinek selymes szőke a haja
És szemei, mosolygó csillagok.
Egy szép tündérnek tűnt,
Akit a mesékben találsz,
És fehér kezeivel jól főzött...
Talán, a legjobb csirkepaprikást.
Könyörűlj, kegyetlen, nyers Lotka!
Légy irgalmas és kedves;
El akarom felejteni a prózai életet,
Úgy lennék a forró csókodban és érinteném melleidet.
De könyörtelen volt, hideg,
Azt mondta nekem: "Van egy emberem nekem...
Úrfi, nem jó csinálni ilyet, maga egy kicsit túl heves és
Vigyázzon, ne hogyan Én megmondom Milánnak, hogy mit lenne képes"
Szó nélkül elment az alávaló,
De emléket hagyott nekem,
Még aznap kihalásztam,
Szőke és vékony göndör hajszálait, a csirkepaprikásból!