Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek örvendezni, fáj;
Fájdalom nyujt annak édes emlőt;
S csak növeszti minden akadály.
Te csodálod lányka koszorúmat --
S ládd, ez a koszorú sem enyém:
Igen, én azt ennyugalmam árán,
Fájdalmadtól csak kölcsön vevém.
És csodálod: hogy midőn szeretlek,
Boldogabbá tesz csak a bilincs:
Rendkivüli, tiszta szerelemnek
Semmi nyűge, semmi könye nincs.
Sőt, ha megfosztasz e fájdalomtól,
Sírba jutnak azzal a dalok --
Koszorúmat én meg összetépem
És utána én is -- meghalok.
Úgy teendek, mint a büszke kócsag:
Mikor a halálsor rákerül.
Össze zúzza szárnya legszebb tollát --
Neviselje senki ékszerűl!
Sárosi Gyula 1816 - 1861
Liebe und Schmerz.
Liebe und Schmerz beide sind so gleichen!
Freuen über die Liebe tut weh;
und der Schmerz gibt ihm eine süsse Brust;
was alle Hürden vergrössert eh.
Du bewunderst Mädchen noch meinen Kranz –
und sieh’, dieser Kranz gehört nicht mir:
Ja, auf Kosten des Friedens würd’ sagen,
von deinem Schmerz entlieh ich es mir.
Und du wunderst dich: Wenn ich dich liebe,
nur die Handschelle macht glücklicher:
bei den besonderen reinen Liebe,
muss man keinen Tränen verlieren.
Ja, sogar wenn du mich beraubst vom Schmerz,
die Lieder verschwinden mit ins Grab –
und ich reiss’ meinen Kranz auseinander
und dann heisst: Er ist lieblos, verstarb!
Ich tue dann so wie der stolze Reiher:
wenn der Todeskampf ihn erreicht hat.
Zerschmettert die schönsten Flügelfedern –
dass es niemand als Schmuck tragen kann!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni