CLXV. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: április 18 2008 04:19:54
H
Aztán döbbent csendet, hol se zaj, s szó,
Csak a rémült szemek, s ajkak suttogón!
Teljes hír
Képzelt jövõ
Hogy, hogyan is képzeltem a jövõt,
Mely most már csak halálomra lelt?
Már nem is tudom, de csak vártam az idõt,
Mi, már tudom, hogy sohasem jöhet el!
Múzsám, mint képzelet apró gyönyöre,
Beszédre fakasztja lassan száradó tollam;
Mely csak számolatlan rója a betûket,
Sóhajokat, igéket, s mit, miért akartam!
- Apró hangokat, pisszegõ csendet, várt
Neszezõ zajokat, emberi szót, imát;
Nem létezõ háborút, fegyverzaját,
S hogy nagy robajjal dõl össze a Világ!
Aztán döbbent csendet, hol se zaj, s szó,
Csak a rémült szemek, s ajkak suttogón!
20071204
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!