Mára, néhány szakma, eltűnik és feledésbe
merül, ha mindenki hagyja.
Ám, akad pár furcsa mozdulatunk
vicces szófordulatunk
amik, megmosolyogtatnak
s, talán még sokáig megmaradnak.
Halász, suszter, csiszár, rikkancs
zsandár, betyár és kisinas.
A falrengető, félrenyelt magyar-ázó
olyan, akár a kár a kintornás volt
vagy a kenderfonó, csepűrágó.
Felmerült az agyament
orrfacsaró, felültető, szócséplés
a naplopó, széltoló, szájtépés.
Valaha, a vályogvető, szappanfőző
gyertya, ágyú, harangöntő és a kalapos.
Mostanra, furdalja a kíváncsiság
a gyomorforgató, falra mászó
velőtrázó, véraláfutás.
Egykor kellett vajköpülő
bojtár, molnár és kis inas
zsellér, vincellér, fazekas
Mára maradt, a földhöz ragadt
eszét vesztő, szájbarágó
farkasordító, hasmenés.
Volt rég konflis, omnibusz
riksakuli, lámpagyújtó-koppantó
kabinos, kupec, obsitos
kontár, bognár, drótostót.
Manapság a földönfutó
fennkölt zabhegyezés
fogcsikorgató, falra hányt
gutaütés.
Eltűnt a kosárfonás
a fűzfán fütyülő rézangyalát...
Pécs, 2021