És csókollak... és akarlak,
Lángokban égek és szenvedek,
Későig átfog a vágy, mert
Szeretlek, ahogyan csak én tudlak.
És melleidre, szemeidre is csókot adok,
Hetek óta csak rájuk gondolok
És, ha meglátlak zavarba ejtesz,
Jól tudod, hogy szeretlek...nem tagadhatod.
És megcsókollak mohón
Úgy, ahogy senki más nem tudja
Megcsókolni azokat a csupasz vállakat és lábakat,
Azok a lábak, a tested felé vezető forrásoknak útja.
És csókollak édes ajkadon...
Melegágya a nagy parancsoknak,
Amik hozzám odaragadnak és átölelnek,
Amikor a párnák között kinyújtóztatlak.
Arcon csókollak és nyakon,
De elégedett mégsem leszek,
Puha combjaidat szenvedéllyel,
Mond: hova akarod még adjak, addig még lehet.
Én megcsókollak ezerszer
A virágokkal teli fehér ágyon,
Ami rejtegeti a téglavörös álmokat
A szűz örökkévalóságból.
Aztán megsúgom a varázsszót,
Behatolok és dagasztalak,
Megáldalak egy csókkal,
Mert a felejthetetlen úton akarlak.