CARL BUSSE: TEMPLOMBAN
Írta: Szollosi David Dátum: November 07 2021 12:13:58
M

Az oltárkárpit ezüsttel kivarrt,
A sápadt gyertyák sárgás fénnyel égnek,
S míg orgona szól, pap kezdi a dalt:
A szívetek – Urunkhoz emeljétek!
Teljes hír


Carl Busse:
(1872 - 1918)

IN DER KIRCHE

Auf schwarzem Sammtgrund Silberstickerein,
Gelbrötlich flammen bleiche Altarkerzen,
Die Orgel braust und singend fällt dann ein
Des Priesters Beten: Aufwärts hebt die Herzen!

Um goldne Kelche träumt ein müdes Licht,
Vom Chorgetäfel sieht ein Bild hernieder,
Und Martin Luthers ernstes Angesicht
Lauscht fromm dem Klang der alten Kirchenlieder.

Auch du bist hier! - tiefandachtsvoll und stumm
Seh ich dein Köpfchen im Gebet sich senken,
Nur süß verstohlen schaust du scheu dich um,
Mir armen Sünder einen Blick zu schenken.

Die heil'ge Liebe, die da Gottes ist,
In deinen Augen kam sie neu zum Leben,
Du fremdes Kind, das du mein eigen bist,
Um deiner Liebe wird mir Gott vergeben.

Wird mir vergeben dein Herr Zebaoth,
Sein Sonnenstrahl irrt über deine Locken,
Der Schlußsang tönt: Nun danket alle Gott...
Und mächtig rauschen drein die Sonntagsglocken.
__________________________________________


TEMPLOMBAN

Az oltárkárpit ezüsttel kivarrt,
A sápadt gyertyák sárgás fénnyel égnek,
S míg orgona szól, pap kezdi a dalt:
A szívetek – Urunkhoz emeljétek!

Az áldozási kelyhen fény dereng,
A karzatról egy kép tekint alantra;
A Luther-arc komoly, s mert egyre zeng,
Ő felderül a régi zsoltárt halva.

Itt vagy te is! – Hisz’ látom, a fejed
Imára hajtod áhítattal, némán,
Csak lopva nézel, mint ki megijedt,
Egy pillantást szegény bűnösre, énrám.

Az Isten szent, és hű szeretete
A két szemedben életre kelt újra,
De mert enyém vagy, más táj gyermeke,
A bűnöd érte jó Urunk letudja.

Ő megbocsájtja minden vétkedet,
S a fürtjeid a nap fényével festi,
Majd záródal szól: Isten, üdv neked!
Harangszó csendül hozzá, súlyos, esti...

* * * * *