Törött tükörben nézem önmagam,
És azon merengek ki is vagyok én?
Egy kedves, bohókás ember?
Vagy határozott, kemény lelkű?
Vagy talán egy kicsit mindkettő.
Az élet néha megkeményít minket,
Néha pedig elkényeztet kellemes pillanatokkal.
Mindkettő az élet része, mindkettő formál
minket.
Az élet tengerén meg kell tanulnunk önmagunk maradni, mert ha nem figyelünk hamar elveszhet az igazi értékünk.
Emberek mennek, jönnek az életünkben,
Barátok voltak, lesznek.
Akárhogy is alakul az életünk,
Egy valaki lesz az, aki végig jön velünk.
Az pedig saját magunk.
Ezért is kell vigyázni rá és megőrizni,
Hogy a legvégén ne egy hazug lélek kísérjen át minket a túloldalra.