Kémény füstjével felváltva
bősz szél fütyörészett komoran.
Víg Nap bús felleggel vívott,
lábam deres avar csókolta.
Hova tűntél el forró nyár,
nyüzsgő, zsongó, álmokat szövő?
Mint a nyúl oly gyorsan mentél,
hűs ősz miért kellett már jönnöd?
Ha már itt vagy, maradj csöppet,
szeretem a szőtt arany színed.
Kopott padon, némán nézlek,
megdobogtatod fázó szívem.