Virágok egy lány sírján
Írta: Adry Boszy Dátum: április 18 2008 04:20:53
T
Temetõben sétált egy angyal,
szép, holdvilágos éjszakán,
Teljes hír
Virágok egy lány sírján
Temetõben sétált egy angyal, szép, holdvilágos éjszakán,
A sok sírkõ között meglátott egy ismerõs nevet egy fejfán.
Megállt a sír elõtt nézte a puszta földbõl növõ virágokat,
Nézték elõtte mások is, de csak õ láthatta meg a titkaikat.
A fehér liliomok, melyek édes illattal lengetek a lágy szélben,
A lány könnyeibõl nõttek, melyeket hullatott minden éjjel.
A könnyed nárciszok, melyek büszkén az ég felé törtek,
A lány gondolataiból nõttek, melyek mind a fájdalomból nõttek.
A piros pipacsok, melyek csábosan táncoltak a csillagtenger alatt,
A lány vércseppjeibõl nõttek, szinte mind a csaló szerelembõl fakadt.
A szerény ibolyák, melyek halkan díszítették a puszta földet,
A lány sóhajaiból nõttek, melyektõl a sanyarú sors is kicsit könnyebb.
A selymes nefelejcsek, melyek a sötétben pihentek, mit élõ emlékezet,
A lány lelkébõl nõttek, mely százszor megtört, ezerszer szenvedett.
S a leggyönyörûbb egy fehér rózsa, mely a hideg fejfánál nyílott,
A lány szívébõl nõtt, melyet hûtlen kedves annyiszor megkínzott.
Az angyal pedig csak állt, s titkokat látó szemével õket nézte,
Õ pontosan tudta, hogy ezeket, a virágokat mind a kegyetlen sors kérte.
S, hogy honnan tudta, miért csak õ láthatta ezeket, a titkokat?
Mert õ maga volt a lány, aki holdas éjjelente a virágjaihoz ellátogat.