Város peremén !
Hűvös őszi estén
város peremém,
lányka jött felém.
Hallkan suttogott,
valami nagy titkot,
amit csak ő hallott.
Szél vitte a hangot,
magamhoz húztam,
hogy jobban halljam.
- Kérlek gyere velem,
ég a tűz bennem....
nem kérek egyebet,
oltsad a tüzemet.
Amit ha megteszel,
örök barátom leszel,
szolgálód leszek
kívánságod teljesítem.-
teste vonaglott mint
kígyó a sivatagi pusztán,
olajos bőrének illata,
kettőnket összefonta.
Éreztem, nem lesz vége,
kínzó vágyakat kielégítve
menekülnék, nem tudok,
örökre rab vagyok........
Hűvös őszi estén,
város peremén,
elnyűtt fáradt lelkek,
tapossák a faleveleket.
Valamikor régen,
nőt teremtette Isten,
hogy kielégítse magát,
naív emberekkel.
Szabadulni nem tudnak,
megbélyegezve vannak !
Ágoston Tibor