Tegnap sétáltam a berekben,
őszülő fák közt napfény csillant.
Mélyet szippantottam belőle,
mielőtt a rőt ősz elillan.
Az út egyszer csak jobbra fordult,
hogy mi volt azon túl, nem láttam.
Felötlött eddigi életem,
volt jó is, rossz is, meg nem bántam.
Kanyarogj hát út, ahogy eddig,
folytatom a megkezdett létem.
Szélzúgást, madárdalt csodálom,
s szeretek bölcsebben, míg élek.